DR. CHAPPON MIKLÓS KÖSZÖNTŐJE A JUBILEUMI DÍSZOKLEVELEK ÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉN

Óriási megtiszteltetésnek élem meg, hogy pont én, aki sosem voltam kitűnő tanuló (azaz a gazdaságmérnökin egyszer) sőt még 4 utóvizsgám is volt, szólhatok az 1974-es évfolyam nevében. Remélem, a többiek nem köveznek meg!

Őszintén megvallom, hogy kisgyerekkoromban nagyon felnéztem az Arany Diplomásokra, azt gondoltam ezért valami rendkívülit kell tenni. Később kiderült, „csak" meg kell érni ezt a szép kort, bár sajnos közülünk sem sikerült ez mindenkinek. Nyugodjanak Békében!

Szeretem a keresztrejtvényekben lévő bölcsességeket, az egyik aforizma így hangzott: ,,Ha amit mondtál, nem bánt senkit, nem mondtál semmit”.

Én nagyon sajnálom a mai hallgatókat, szerintem a mi diákéveink gazdagabbak voltak, és nem csak azért, mert 5 éves osztatlan képzésben és tankörökben szervezetten tanulhattunk (így életre szóló barátságok alakulhattak ki), a szorosabb kapcsolatok kialakulását a kollégiumi „összezártság” is segítette.

Hanem azért is, ami így utólag is sokat jelent nekünk, hogy azon híres professzorok aláírásai szerepelnek az indexünkben (ma már index sincs), akik bennün­ket tanítottak, és akikre büszkék vagyunk. Csak néhány nevet közülük: Gillemot, Gruber, Bajcsay, Heller, Strommer, Szentmártony, Macskásy. A mi, azaz épületgépészek életében amúgy is különleges helyet foglal el az éppen 120 éve született szeretett „Cica bácsink”.
Mi voltunk az utolsó évfolyam, akiket még tanított. 1976-ban bejött tanszéki szobánkba és így szólt: „Fiúk, tegnap megünnepeltük 18. Születésnapomat!” Ekkor éppen 72 éves volt, de mivel 1904. február 29-én született, igazat mondott.
Ma is hálás szívvel emlékezünk rá és még egy emlékszobát is kialakítottunk neki az Épületgépészeti Múzeumban.

Sokan irigyelnek bennünket, épületgépészeket összetartásunk, tervezői konferenciáink, báljaink, szakmai továbbképzéseink miatt is, de például baráti köreinkben a gépgyártósoktól a mezőgazdászokig mindenki megtalálható, és az évenként megrendezett találkozóinkon mindenki részt vesz, legyen ez az ország bármely szegletében, sőt még a külföldre szakadtak is hazajönnek az ilyen alkalmakra. Igaz a Covid és a kor nehezített feltételeket jelentenek, de mégis.

Engedjék meg, hogy elmeséljek egy rövid fricskát a múltból!
Természetes ellentét volt a gépgyártósok és az épületgépészek között. Mi azt mondtuk, hogy a modul fel és modul le gondolatnak megfelelően a gyártósok így fognak kezet. Mutatom.
(A felénk néző két tenyér esetén az első ujjpercek fogaskerékszerűen érnek egymáshoz A szerkesztő)
A gyártósok ezek után kitalálták, hogy az épületgépészek legfontosabb feladata egy olyan formájú WC lehúzó megtervezése, mely jobban illeszkedik a tenyérbe...

Persze többen nálunk is elhagyták a gépészmérnöki pályát, de az évfolyamtalálkozóinkon ők is megjelennek. Igaz ugyan, hogy ezeken a régi emlékek felelevenítése és a szakmai sikerekről szóló beszámolók után már elsősorban az unokákról van szó.
Az a legfontosabb, hogy az összetartozás és a Csapat 50 év után is működik!

Köszönöm, hogy meghallgattak.